A blogról

Ez a blog azért jött létre, hogy a csoportunkban felhalmozódott tudásanyagot, ami amúgy eltűnne a hírfolyamban, ide felmenthessük. Tartalomkészítővé válhat a csoport azon tagja, aki a csoportélet aktív részese és részt vesz egy rövid trainingen, ahol elsajátíthatja a blogolás ismereteit, amennyiben még nincs e téren gyakorlata.

Utolsó kommentek

Önellátunk, önellátunk?

2016.05.10. 19:17 | Lakó Péterfi Tünde | Szólj hozzá!

 

 Adjon az Isten szép jó napot! Meghívtak blogolni. S mivel egy köztudottan parapács, írni s beszélni szerető székely fehérnép vagyok, el es fogadtam. Első blogbejegyzésemet talán arra pazarolnám, hogy valamilyen szinten bemutatkozzak. Marosvásárhelyen születtem, a második fiam születésekor Magyarországra költöztünk. 10 esztendeig időseket gondoztam Németországban, 2-3 havi váltásban, aztán három évre hazaköltöztem szülőföldemre. Jelenleg immár egy éve újra Németországban tengetjük a napjaink, ahol a munkánkból adódóan gyakorolhatjuk az önellátást. Egy birtokot vezetünk ugyanis, ahol módunkban áll kertet művelni, állatot tartani. Van is kecskénk, kiscsibénk, persze kotlóanyóval, Linával, tojó tyúkunk, és ma érkezik két kis mangalica malac. Alig várom! 

Az önellátás... Nem volt könnyű idáig jutnom, de közben történtek vicces dolgok is velem, no meg kevésbé megmosolyogtatók es. Amikor falura kerültem először, féltem minden állattól. A tyúktól is. Lehet hangosan kacagni, de tényleg. Aztán megszoktam, megtanultam, ma már simán le is vágom őket. Annak idején amikor falura kerültem városi leány létemre, igencsak szegények voltunk. De megvettünk pár tyúkocskát, és abajgattuk, szeretgettük, neveltük. Amikor már csak egy maradt, mert a többit mind megettük, hát sajnáltuk levágni. Élt, éldegélt a csirke, és növögetett is szépen. Egy szép napon nem volt mit főzzek, fizetés előtt álltunk, a kamra kongott az ürességtől. Csak én voltam otthon, s mire a fiúk hazaérkeztek, mindennap meleg étel gőzölgött az asztalon. Ezen a napon nagy bajban voltam. Még mindig féltem a tyúktól, de más választásom nem lévén, megfogtam, és nekiveselkedtem, hogy én biza levágom. Igen ám, de hogyan? Most az a rész következik, amikor az állatbarátok esetleg meg es köveznek. Én magam is sajnálom amit akkor csináltam, de hát ami megtörtént, megtörtént. A tyúk nyakát szépen ráhelyeztem a favágó tuskóra, és szinte oda se nézve lecsaptam a baltával a fejét. Szegény pára, persze, hogy elkezdett repdesni, menekülésre késztette az ösztöne. És én elengedtem, mert megijedtem. Horror... A feje a tuskó mellett, a tyúk teste meg körbe rohangált az udvaron. Sikítottam ahogy a torkomon kifért, a szomszédasszony jött át és fogta le a tyúkot. Na, de ezen túl vagyok, azóta profi módon vágok szárnyast.

  A piciny önellátásunkhoz tartozik még, hogy magam sütöm a mindennapi kenyerünket. Napról napra finomabb, szebb. a bolti már eszünkbe sem jut. Kecsketejből készült kefirt és tejet iszunk, most készülünk beoltani az első sajtunkat. Van veteményesünk, az udvaron málna, eper, cseresznye megterem. Hát hirtelen felindulásból ennyi fért a bemutatkozásomba, hamarosan újra jelentkezem sztorikkal, fotókkal, eredmények megmutatásával, no meg az odáig vezető rögös út leírásával. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://onellatas-gazdalkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr768702612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása