A blogról

Ez a blog azért jött létre, hogy a csoportunkban felhalmozódott tudásanyagot, ami amúgy eltűnne a hírfolyamban, ide felmenthessük. Tartalomkészítővé válhat a csoport azon tagja, aki a csoportélet aktív részese és részt vesz egy rövid trainingen, ahol elsajátíthatja a blogolás ismereteit, amennyiben még nincs e téren gyakorlata.

Utolsó kommentek

Kedu József: Az önellátás fényes és árnyoldala

2014.05.28. 10:31 | Evi@na | 4 komment

Címkék: önellátás

Természetesen nem adom fel, újra megpróbálkozom egy másik környéken az önellátással, mert tudom hogy lehetséges, és nem kell hozzá 100 hektár földművelés stb... mint azt a sok nagyokos állítja. Az önellátás nagyszerű dolog, stresszmentes, és nem kell tőle félni, csak ki kell használni minden lehetőséget amit a természet tálcán nyújt..

Én is szeretném megosztani veletek önellátó életmód tapasztalatomat. Családommal kipróbáltuk az önellátást amennyire lehetett. Vettünk egy tényleg olcsó telket vidéken külterületen. Erdők, mezők, tavak, napfény, nyugalom. Építettünk a földbe süllyesztve egy pincét ( nevezhetjük gazdasági épületnek is) amelyre zöld tetőt csináltunk, tehát be volt füvesítve. Csak a bejárat látszott ki a földből, mivel domboldalon épült. A föld a ház oldalait rendkívül jól szigetelte, alig kellett télen fűteni, elég volt egy kis lemez kandalló az egész 110 m2-es beltérre. Fúrtunk kutat, így a víz ingyen volt. Villany eleve volt a telken, tehát az az egy dolog volt amiért havonta fizetni kellett. A fűtés ingyen volt, mert egyrészt a közeli erdőkben rengeteg száraz gally lapult, csak össze kellett szedni, másrészt a közeli falvakban az évi lomtalanítás alkalmával 2 nap alatt annyi faanyagot szedtem össze ami elég volt az egész éves fűtésre. A tűzhely gázpalackról ment. Volt 3 db kecskénk, és baromfi udvar tyúkokkal, meg 2 malac. A kecskék annyit tejeltek hogy a család tejtermék ellátása biztosítva volt, sőt a malacok is nagyon jól híztak mert minden nap kecsketejből készült nekik a moslék. Az állatok takarmánya ingyen volt, mert a közeli földeken betakarítás után böngészéssel kb. 2 nap alatt összeszedtem annyi maradékot ami elég volt egész évre. Néhány állat nagyon szépen ellát egy kis családot, tehát nem kell rögtön nagyon nagyban gondolkodni, mert különben bele se merne vágni az ember. Lényeg hogy nem szabad restnek lenni és nyáron amikor sok takarmány megy veszendőbe a településeket körbevevő földeken, igenis ki kell menni és összegyüjteni az állatainknak télire. Tehát a víz ingyen volt, a takarmány ingyen volt, a fűtés ingyen volt, és az élelem nagy része szintén ingyen volt ( hús, tojás, tej, sajt, zöldségfélék, gyümölcsök) Egyedül a villanyszámla és néha egy gázpalack csere, na meg a kocsi fenntartás került rendszeres pénzbe. Öten éltünk 3 nagyobb gyermekkel. Nagyon jó volt a nyugalom, volt, kerti medencénk, kerti tavunk amibe rengeteg ponty úszkált (amiket pecázások alkalmával fogtam és mindig hazavittem a kerti tóba) A gyermekek imádták az állatokat, játszottak a kecskékkel, élvezték a szabadságot, és mindig volt pénz a kecsketej eladásából ( mert azt korlátlan mennyiségben eladható. Így teltek az évek, és a háborítatlanság mindent megért. Aztán kezdődtek a bajok, mert sajnos ebben az országban olyan a rendszer hogy a szegények boldogulása mindenképp gátolva legyen. Egy nap szomszédok jelentek meg akik megvették a mellettünk és a szemben lévő területeket. Pillanatok alatt beépítették, és ránk szálltak. Ők pihenni költöztek oda és nem azért hogy állatokat kelljen szagolniuk. Folyamatos szomszédháború, feljelentgetés, fenyegetőzés, ordibálás minden nap. Aztán megjelent az illetékes építés hatóság is és milliós bírságokkal fenyegetőztek. Leszedették a zöld tetőt a házról és kénytelenek voltunk drága bankkölcsönt felvenni hogy "rendes" háztetőt építsünk, mert a hatóság nem engedélyezte a zöld tetőt. Lekerült a föld a tetőről és hungarocell szigetelés kellett hogy ne menjen ki az összes meleg. Rengeteg pénz kellett az utólagos építési engedélyeztetéshez ami egy évig tartott. Közben újabb szomszédok települtek oda, akik szintén nem viselték el hogy van pár állatunk, és olyan házakat építettek mellénk amiknek az ablakai mind az udvarunkra néztek. Gyakorlatilag megszünt a magánélet, és majdnem az összes állatot fel kellett számolnunk mert nem bírtuk már idegileg a folyamatos szomszéd háborút. Állatok nélkül pedig nincs önellátás. A birtokot el kellett adjuk hogy megszabaduljunk onnan. Az önellátás tehát saját példánkon keresztül szemléltetve csak akkor működhet, ha olyan helyet tud magának találni az ember, ahol a boldogulást gátló aljas törvényeket pontosan betartó embertelen hatóságok békén hagyják az embert, és nincs írigy, gonosz szomszéd aki pokollá tegye az életet. A természet biztosítja az ember számára amire szüksége van, csak ha az ember él a lehetőséggel, akkor megjelennek más emberek akik mindent el akarnak venni. Ezért aztán azt tanácsolom mindenkinek aki önellátó akar lenni hogy nagyon jól válassza meg a környéket ahol belevág, mert az emberi gonoszság határtalan, és bármilyen éden kertet is alakít ki az ember családjának, a hatóságok nincsenek erre tekintettel hanem mindent úgy beszabályoznak hogy ne lehessen boldogulni csak adós rabszolgaként tengődni. Tapasztalatom szerint az önellátó gazdálkodásnál egyik legfontosabb alap hogy legyen területed olyan helyen, ahol senki sem háborgat. Akkor ugyanis tényleg a magad ura lehetsz. Áshatsz tavat a halaidnak, építhetsz bármilyen épületet, fúrhatsz kutat, fűthetsz az erdőben talált gallyakkal, nevelhetsz állatokat. De ha van/lesz szomszéd, akkor lőttek az egésznek. Megtalálnak a gonosz hatóságok is és lehetetlenné tesznek mindent, fenyegetőzésekkel, bírságokkal, állandó zaklatással, olyan törvényekkel amik azért vannak hogy megakadályozzák a szegény ember boldogulását.. A természet mindent megad ami az élethez kell, de az emberek elveszik... Természetesen nem adom fel, újra megpróbálkozom egy másik környéken az önellátással, mert tudom hogy lehetséges, és nem kell hozzá 100 hektár földművelés stb.. mint azt a sok nagyokos állítja. Az önellátás nagyszerű dolog, stresszmentes, és nem kell tőle félni, csak ki kell használni minden lehetőséget amit a természet tálcán nyújt..

A bejegyzés trackback címe:

https://onellatas-gazdalkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr246222803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Loname 2014.05.29. 14:26:01

Őrület ez, még nem olvastam így összefoglalva. Sajnálom, hogy máshová kényszerültök, de talán a tapasztalatokkal gazdagodva jobb helyet választotok. Drukkolok és kívánom, hogy háborítatlanul éljetek az új helyen...

VT 135 2016.07.27. 07:41:17

Számomra ez is annak a megerősítése, hogy egyedül (egy családdal) szinte, vagy teljesen lehetetlen huzamos ideig ezt az életmódot fenntartani. Ezen amúgy nem is csodálkozom: hosszú ideje már azt látom, hogy kizárólag akkor fogunk változni, akkor fog a rendszer átalakulni, amikor elkezdünk mikroközösségi szinten működni. Amikor újra elkezdjük megtanulni a normális egymással élést. Ma ennek a hiányát, válságát lehet látni minden szinten - minden ágazatban, minden szinten.
Úgyhogy, amíg ez nem megy, addig semmi nem megy. Nagyon nehéz és el kell jutni ehhez a felismeréshez is először, de más megoldás nincsen. Akár városban, akár vidéken.

Pegán Kinga 2016.07.27. 07:41:33

Én azt szeretném megkérdezni, hogy miből volt pénzetek azokra a dolgokra, amiket (mint ahogy írtad is voltak költségek) azért ki kellett fizetni? Ha valaki tényleg hosszú távon gondolkodik, akkor azért még a cipővásárlás, és szerencsés esetben néha néha a fogászat is hozzá jön a költségek listájához.

zellerlevél 2017.08.14. 09:09:52

:( Szívszorító volt olvasni.

Városszéli házunk falusias területre épült, és bár a területenünket szinte teljesen közterület határolja, de a közelben a kertek többsége már díszkert, szobakutyán kívül állatot sem nagyon tartanak. Van olyan a közelben, aki nem bírja elviselni a kakaskukorékolást, és a kacsák zajongását, remélem ilyen háborúig nem jutunk el. :(