A blogról

Ez a blog azért jött létre, hogy a csoportunkban felhalmozódott tudásanyagot, ami amúgy eltűnne a hírfolyamban, ide felmenthessük. Tartalomkészítővé válhat a csoport azon tagja, aki a csoportélet aktív részese és részt vesz egy rövid trainingen, ahol elsajátíthatja a blogolás ismereteit, amennyiben még nincs e téren gyakorlata.

Utolsó kommentek

Jezerniczky Ani: Az első pár év

2014.05.12. 16:41 | Evi@na | 13 komment

Címkék: játék termesztés gazdálkodás önellátás

Lassan 3 éve lakunk itt, vidéken a Nagyváros tövében. Mikor ide költöztünk, minden eszünkben volt, csak a gazdálkodás nem. Az első tavasz és nyár feladata a hatalmas gaz eltüntetése volt. Egy ismerősünk le is kaszálta, no nem ingyen. Később már magunk is megoldottuk a fű projektet.

Az első év őszén kitaláltuk, hogy a kertben ne a gazt növesszük, hanem valami hasznosat. Így nekiálltunk a kertecske ásásának. Tavasszal nagy lendülettel elkezdtünk veteményezni kb 60-70 nm területen. Később kaptunk kukoricát, így még a tavasszal nekiálltunk feltörni kb 100 nm területet a kukorica számára. Az első nyári termés így visszagondolva is viccesre sikeredett. A borsó, amiből több ágyást is vetettünk, kb 2-3 főzelékre volt elég. A sárgarépát is valami ármányság szőtte be, így aranysárga szálakat szedegettünk le róla, no és az általunk ősellenségnek nevezett "gazt",-a mi később megtudtuk, hogy zsurló- és az egyéb nem haszonnövényeket napi szinten irtottuk.

Az uborka volt az egyetlen hálás és sikeres növényünk. Nagy volt a szárazság, mi hősiesen, becsületesen locsoltuk hajnalban és késő délután, így másfél hónapig szedtük az uborkát a család nagy örömére.

A kukorica arra volt jó, hogy ne a gaz nőjön újra. Na jó, ettünk néhány cső főtt kukoricát is. A köztes növénynek ültetett babok, hááááááát, ez felejtős volt és nem fejtős. A tökföld szép termést hozott, a paradicsom, paprika talán októberre beért volna, ha nem szedjük le csalamádénak. Volt karalábénk is pár darab. Óvtuk, locsoltuk, vigyáztunk rá, naponta néztük, hogy mikor nő meg akkorára, hogy egy levest csinálhassunk belőle. Addig nézegettük, ápoltuk, míg az őzek megtalálták és megették. De csak azt, ami nem volt fás. Volt patiszonunk is, de az is inkább csak virágzott, termés kevesebb volt, mint a virág.

Ezek a kudarcok nem vetették vissza lelkesedésünket, s az ősz folyamán már a következő időszakot tervezgettük. Közben volt sok-sok birsalmánk, no meg a Budai hegyekben sok-sok csipkebogyó, amikből lekvárt készítettünk. OK, de mit csináljunk a sok birslekvárral, sok feketeribizli szörpünkkel? Próbáljuk meg eladni. Így kiváltottuk az őstermelői igazolványt, s már mentünk is a piacra.

Az ősz folyamán szert tettünk egy kapálógépre is. Az ötletünk a szomszédból jött, mert a talaj előkészítéshez kölcsönkaptuk a szomszéd kapálógépét. Láttuk, hogy hogyan dolgozik vele, és úgy gondoltuk ez nem nagy ördöngösség. Csak be kell indítani, menni a gép után. Ez eddig rendben is volt, amíg csak gondolatban használtuk. Mihelyt élőben is elkezdtük, csak bután néztünk, hogy menni megy, de nem kapál. Mire rájöttünk, hogy a hátsó kerekeket le kell szerelni, csak úgy fog kapálni. Szóval a gyakorlat teszi a mestert, - ez régi bölcsesség, - mert hiába tudjuk az elméletet, az sokszor nem elég, kell a tapasztalat, gyakorlat.

Az öreg ribizlibokrokat frissítés címen szétültettük, s a „kóbor” hajtásoknak ribizli iskolát csináltunk. Ott növekednek, erősödnek. No persze csak azok, amik megeredtek. Tavasszal derült ki, hogy néhány hajtás fordítva lett eltéve, így kb a fele maradt csak.

Jött az új tavasz, ami egy kicsit később jött, mint kellett volna. Új termékkel bővítettük tevékenységünket. Vettünk házi naposcsibéket egy baráti házaspárral közösen. 40 kicsi csibe érkezett egyik este, amit őrizzük kb 2 hétig. A kimeszelt ólba papírdobozokban, infralámpa mellett melegedtek a márciusi télben. Eljött az idő, hogy 15 kiscsibét elvigyék a barátaink. Mi ki is kiválogattuk a nagyobbakat magunknak, gondoltuk, hogy ők az életre valóbbak. Hát igen! Kiderült, hogy az állományunk zöme kakas lett, s csak 10 tyúk. Jó, akkor csirke, illetve kiskakas vágás lesz. Természetesen roppant tudományosan, könyvekből utána olvasva, hisz gyerekkorunkban mindegyikünk látta, hogyan csinálták szüleink, nagyszüleink, de csinálni sose csináltuk. 2 hét huza-vona után hétvégén elkaptuk az első áldozatot. Sok bénázás után előkerült a balta is, amivel le lett csapva szegényke feje, mert sajnáltuk, hogy miattunk szenved. Jött a pucolás. Ez már jobban ment. A kopasztás közösen, a belezés férfi, a darabolás női munka volt. 2 óra kemény munka után már volt ebédnek valónk is. Közben a saját szerencsétlenkedésünkön jókat derültünk. A következőben már párosával vagdostuk a kakaskákat, s telt a fagyasztónk. Végül 2 kakas maradt, mert nem tudtuk eldönteni, hogy melyik legyen az áldozat. Az egyik szép, de mulya, a másik kevésbé szép, de a tyúkudvar ura. Karácsonyig tanakodtunk, de be kellet látnunk, hogy a 10 tyúkhoz sok a 2 kakas, így karácsony előtt eljött a végső döntés ideje. Végül is a szép kakas maradt, aki mára már felnőtt a feladatához?

Természetesen a tyúk projekten kívül ott volt a kert is, ami sok-sok örömöt és munkát is adott. Rájöttünk, hogy a régi kert mérete nem lesz elég, ezért 2 új helyet is feltörtünk. Az egyik a ház előtti udvar egyik kis része, kb 35 nm terület lett. Itt a retek, újhagyma, borsó, sárgarépa, babok, sóska, eper, paradicsom és paprika, no meg a sütőtök kapott helyet, ja és a Németországból kapott paprikák. Ez azért érdekes, mert mikor megjelentek a kis paprikatermések feketék voltak. Mi meg bután néztük, s vártuk, hogy mi lesz belőle. A nyár végére szép piros chili paprikák lettek.

Sóskából 2 zacskó magot vettünk. Elszórtuk és vártuk a sóskákat, de szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy csak az egyik kelt ki. Nem baj, de legalább van saját! 1 hónap múlva elkezdett valami nőni a másik sóska helyén. Kiderült, hogy abba a zacskóba vicces emberek paradicsommagot tettek, így sóska helyett paradicsomunk lett. A sütőtök is elkezdett nőni. Mit nőni! Futni, terjeszkedni. Mikor a magokat elvetettük, tudtuk, hogy nagy hely kell neki, no de ezt nem is mertük gondolni, hogy ekkora! Néha azt hittük, hogy az ablakon keresztül még a házba is be fog mászni. Ezt megúsztuk, és lett saját sütőtökünk! A paprikamagokat nem mertük az időjárás miatt csak úgy kiültetni, így egy kidobott zuhanykabin ajtajából melegágyat csináltunk, ott növekedtek egy darabig a paprikapalánták. Az átültetést nehezen viselték, de a korai fagyok előtt még a nagyját le tudtuk szedni és csalamádénk is lett.

A másik feltört területre megint kukoricával próbálkoztunk, no és napraforgóval. Gyönyörűen nőttek, már szemesedett is a kukorica, nézegettük, hogy lassan ehető is lesz. Előre örültünk, hogy milyen sok kukoricánk lesz, még kukoricadarálóra is sikerült szert tennünk. Sajnos nem sikerült kipróbálnunk, mert egyik éjjel jöttek a vaddisznók és letarolták az egészet, csak a napraforgókat hagyták meg nekünk. Lett szotyinak való, így nem lett teljes kudarc.

A kertben újításként céklát vetettünk, hiszen szeretjük. Céklát csak savanyúságként láttunk eddig. Elvetettük, s vártuk az eredményt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy kezd zöldellni a „céklaföldünk”. No, ez most gaz, vagy cékla? Vártuk, mi lesz az eredmény? Mikor már láttuk, hogy sora van, akkor megnyugodtunk, CÉKLA! Ettől fellelkesülve a még felszabadult helyekre is céklát vetettünk. Kevés sikerrel, hiszen július elejét írtunk. Próbálkoztunk erősen, még Fitnesz nevű magot is vettünk, hátha „kifitneszezi” magát. Sajnos nem. Mint utóbb megtudtuk, a föld már olyan mértékben felmelegedett, hogy a sok víztől a földben megfőtt, vagy a forró talajban megsült a mag. Így megint okosodtunk, nincs másodvetés, ha nagy a meleg. Panaszra azért nem lehet okunk, hiszen így is sok céklát tettünk el savanyúságnak. Már csak a céklalé készítés titkát szeretnénk megtudni. Nem azt, amit turmixal lehet készíteni! Nem bizony, arra a céklalére gondolunk, amit aranyárban adnak. Próbáltuk gyümölcscentrifugával, de csak azt értük el, hogy a fél konyhát takaríthattuk a „céklalé” próbálkozás után, de lét nem sikerült mennyiségben előállítani. Az egyik üzletben elolvastuk a címkét. Azt írta, hogy aludttejben fermentált. Ez rendben is van, az aludttejet értem, de mit is jelent a fermentálás? Erjesztést! No ezzel is próbálkoztunk, sikerült is készíteni céklalét. pár hét után felbontottuk. Amit sikerült kiönteni lé, az finom volt, de üveg közepéig lilás iszapos valami ült, ami alig akart kijönni. Igen, ülepíteni is kell, majd az idén!

Az uborkákat is fokozatosan, hetes eltolással vetettük, de a késői vetés hiányos lett, utolérte az első vetéseket, s kényszerérett is lett némelyik. Szóval ezt is még gyakorolni, kitapasztalni kell. Persze panaszra nincs okunk, hiszen naponta 2-3 óra hajolgatással begyűjtöttük, s kb 100-120l-nyi savanyúságnak valót.

S itt a 4. tavasz. A kertünk zöldell a friss növényektől. A kapákat kiélesítettük, mert sokat kell dolgozni velük. Tervek vannak, lelkesedésünk is, már csak erővel kell bírni. A sok munka mellett hatalmas öröm minden kibújt növény, és termése. Tudjuk mit eszünk, hisz a saját verejtékünkkel is öntözzük.

A bejegyzés trackback címe:

https://onellatas-gazdalkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr656154862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Momina 2014.05.13. 10:54:55

Dicsérendő a lelkesedés, meg hogy a kudarcok nem lomboztak le, így tovább!

murray 2014.05.13. 10:55:03

jó írás! :-) én most vettem egy kertes házat de én csak fűvet vetek azzal is túrom eleget a földet. látom a szomszéd tyúkjait elég abból is.

majd ha jön az atomháború és bezárnak a hiperek akkor elkezdek a kertben kaját termeszteni. :-)

pityókaborsommelier 2014.05.13. 11:58:43

Gratula a kitartásért. Ém megvárom, míg nyudgíjaznak, már nincs sok. Egyébként a kedvenc kerti veteményem a kolbász.

babbaba 2014.05.13. 13:22:04

Hosszú életem alatt nekem sok ismerősök költözött vidékre, az egyik legjobb haverom is.

Egy kivételével mind megbánták, akikről tudom valamit is. Hárman már újra Pesten élnek, csak szarabb körülmények közt, igaz kertje itt is van ezek közül kettőnek.

Nem kel idealizálni a szart! Főleg nyuggerenknek nem, mert a mentő lehet, hogy éppen nem fog odaérni, mikor kéne, mert egy kicsit a halál faszán élnek.

A gyerekeseknek meg szarabb az iskola, szórakozás nuku, rengeteget kell utazni a munkába jutáshoz időben és pénzben is, hogy csak a leggyakoribb kifogásokat említsem. Kinek hiányzik ez?

Kacsura 2014.05.13. 13:22:08

Aztán ha nem csak veteményezni akarsz, akár ilyen is lehet a kerted:

nellikert.blogspot.hu/

jezerniczky 2014.05.13. 16:04:18

@babbaba: Kedves Babbaba! Nem hiszem, hogy idealizáltam volna a dolgokat, s mi sem vagyunk fiatalok, csak így alakult az életünk.

Behajtó70 2014.05.13. 16:04:33

@babbaba: Nekem is sokan mentek vidékre. Egy kivételével mind römmel csinálja nagyjából a fönt leírtakat, az az egy sem bánta meg, csak nem lett belőle nagygazda lovakkal.

Nem kell szarnak nevezni azt, amihez te pl biztosan nem értesz! A "nyuggerek" meg addig élnek, amíg dolgoznak. Aztán meghalnak ha nincs mit csinálni. Tudnád, ha tudnád. De nem tudod, csak beledumálsz, arrogánsan, bunkón!

Egy kis ásás neked is kijárna, megnyugodnál tőle, elszállna a dühöd. Meg szerintem jól is állna rajtad a gumcsizma!

Behajtó70 2014.05.13. 16:12:03

Jó írás, köszi, vidámság volt olvasni! Nálunk a muterék (70+) az egész családnak elegendő cuccot termelnek egész télre, pedig mi sokat eszünk :) (krumpli, hagyma, paradicsom, paprika, zöldség, dió, mogyoró, meggy, cseresznye....nem is lehet felsorolni...ja, és persze a bor! Öt sor zalagyöngye elég sok liter tiszta, finom bort hoz...és persze a pálinkafák! szép kékek, nagyok...tudod...szilvák :) )

jezerniczky 2014.05.13. 16:04:32

@Kacsura: Köszi! Gyönyörű a kerted! Egyenlőre még veteményezek. :-)

teddybear01 2014.05.13. 16:04:44

Néhány tanács. Vagy élsz vele, vagy nem.

1. Állatot (csirkét, disznót, nyulat, stb.) csak akkor tarts, ha a takarmányát meg tudod termelni. A mai árak mellett csak így éri meg.

2. Erdő közelében a kerítés létszükséglet, különben az állatok be fognak járni a telekre. Még akkor is, ha nem termelsz semmit. Mindig akad olyasmi, ami vonzó az állatoknak, például inni a kerti medencéből. A vaddisznó egészen pofátlan tud lenni, és szereti széttúrni a dédelgetett gyepet. Egy a telken szabadon mozgó kutya is sokat segíthet. De ebben az esetben is kell egy jó kerítés, hogy a kutya ne tudjon elkószálni. Az ugyanis a gazda felelőssége, minden jogi vonzatával.

3. Ne szégyelld megkérdezni a helyieket, hogy ők mit és hogyan termelnek. A tapasztalatukat fel kell használni, különben neked kell elszenvedni a tévedésedet.

4. A kertészet szakma, tanulni kell. Vagy mástól, vagy könyvekből, vagy saját tapasztalatból, vagy mindből egyszerre. Ráadásul kitartást és sok fáradságot követel, és pénzt is, a gazos kert meg nem.

suzye 2014.05.13. 23:37:58

@babbaba:

1, Nincs idealizálva. Én gyerekként ebben nőttem fel (és több generáción keresztül a felmenőim is), most Bp-en élek, de alig várom, hogy visszamehessek. És vissza is fogok.
2, Ha egy kicsit jobban tájékozódnál a világ dolgaiban, akkor tudnád, mert már a napnál is világosabb, hogy a mai gazdasági rendszer úgy alles zusammen fenntarthatatlan és előbb utóbb valami nagy gebasz lesz, mert lesz és úgy fog az egész ránk borulni, hogy fel sem lesz időd eszmélni. Akkor majd bezzeg jó lesz ha a vidéken lesz egy "újparaszti" réteg, aki ételt adhat majd a városinak.
3; A vidékre való kiköltözés egy egészen más életmódot kíván, nagyon téved az, aki úgy megy ki, hogy vidéken egy kvázi (nagy)városi életet akar élni.
4; Egészen más életmód abból a szempontból is, hogy az emberi élet legfontosabb értékeit adhatja vissza, az egészséget és a természetközeli, nyugodt életet. Nincs az a szórakozási lehetőség, és oktatási intézmény, ami felér ezzel.
5; Én speciel 14 éve élek Pesten, de eszem ágában sincs Pesten, nagyvároson majd gyereket nevelni.
6; Vidéken van munka!!!! Dögivel! Csak nem hagyományos értelemben vett munkahelyben kell gondolkodni, mert az nincs és nem is lesz, lassan városon sem. Ezt el kell felejteni és újra kell gondolni a munka fogalmát is.

Összegezve, minden amit felsoroltál, (amivel már egyúttal minősítetted is az egész kommentedet).... csak kifogások, kifogások és kifogások garmada.

Nagyon sok ember számára a legkönnyebb megoldás a kifogások gyártása ahelyett, hogy tenné a dolgát és már csak azért is felépítené az életét vidéken. Akár egy tanyán is.